Ott tartottam, hogy elindultam repülővel Budapestről Dublinba, de Frankfurtban át kellett szállnom. A gép simán landolt.

A frankfurti repülőtéren nem fényképeztem, de ha valaki még nem látott belülről ilyet, annak elmondom, hogy tökre úgy néz ki, mint a filmben, ahol elveszett Kevin a Reszkessetek betörőkben. Nagy tágas terek, útba igazító feliratok, nyilak.  Plázányi bevásárlóhelyek, ahol étel, ital, ajándék, souvenir, olvasnivaló, csokoládé, bicikliküllő, meg galambszar is kapható. (Mondaná anyám). Van minden ami csillog villog, de legalább is jó drága. Hosszú, hosszú folyosók, emeletek. Időnként egyik terminálból át kell menni a másikba, így vannak liftek, mozgólépcsők, meg olyan mozgójárdák, mint régen az elvarázsolt kastélyban volt. Elején korlát, hogy nagy gurulós bőrönddel ne lehessen felmenni rá. És ahol elvileg állni kell, hogy gyalogló sebességgel haladjon alattad a padló. Itt már nagyon nehéz volt a kézipoggyászom, ami 8 kilóban volt meghatározva, de Bogi felvilágosított, hogy azt nem mérik meg, így hahaha tettem bele még ezt azt. Én sem mértem, nehezen saccolom mennyit nyomhatott, de ha a hatos, másfél literes zsugor ásványvízhez hasonlítom, amiből kettőt röhögve elviszek, akkor a táskám indulásnál olyan 5 kiló lehetett. Frankfurtban meg 10. Letettem magam mellé a mozgójárdára, de folyton jöttek hátulról fiatalok, meg gyorsak, akiknek marha sürgős dolguk volt. Naná, hogy mind húzta a bőröndjét. Nem győztem odébb húzódni, meg a táskámat odébb rakni. Olyan sacc/kábé 20 percig tartott, mire elértem egyik kaputól a másikig. Közben útba ejtettem a német marcona vámosokat, akik szigorúan golyóálló mellényben ültek egy ablak mögött.

A gépen a c jelű székre kellett ülnöm, az ablak mellett már ült egy nő. Életkorát nem tudtam volna megsaccolni, mert kortalanul elegáns volt. Fején sötét bársony anyagból, homlokán fejéhez simuló, felfelé bővülő fazonú varrt sapka, illetve inkább kalap. Néhány percig nem ült köztünk senki, én meg kíváncsi lévén nyújtogattam kifelé a nyakam, hogy lássak valamit. Egyszer csak megijedtem, mert a fiatal nő fejéről lekerült a kalapja, és tök kopasz volt alatta. Gyorsan elkaptam a tekintetem, nem akartam bámulni. Tudom, milyen érzés amikor sajnálkozó tekintetek lesik az ember kopasz fejét, így nem tudtam megállapítani, hogy hóbortosan borotvált, vagy kórosan kihullott hajú fejbőrt láttam. Később mégis kukucskáltam, de akkor meg a hatalmas fülbevalói húzták a szememet. Akkor láttam, hogy fiatal, maximum 25 éves lehetett. Azután megjött közénk egy 60 körüli pocakos férfi. Azt hittem magyar, mert tüzesnek látszott, rövid ujjú nem igazán tiszta, zöld póló volt rajta. Hozzám szólt valamilyen nyelven, de nem értettem mit mond. Azután jött a stewardess. Kérdezte mit kérünk. Én addigra rendesen szomjas voltam, ezért a kávé mellé kértem narancsot is. A férfi nem kért semmit, de előzékenyen elvette a narancsomat. Jaj a körmei! Mintha rágta volna, olyan picike, de hosszában repedezett, gombásan barnák voltak. Azután a fiatal lánnyal szóba elegyedtek. A lány angolul beszélt a férfi meg nem tudom hogy. De abból hogy megértették egymást, meg kikövetkeztettem valamit a társalgásukból, miszerint a lány egyetemista, tanulni ment az országba, a férfi meg mesélt neki Dublin látványosságairól, Így utólag, azt hiszem maga az ír kobold volt a mellettem ülő útitársam. Bakker, lehet azt mondta kövessem egy véka aranyért?

Időben érkeztünk a géppel, a repülőtéren már várt Robi. Illetve ott volt valahol, de másik terminálnál, így percekbe tellett mire megtalált. A hajam még mindig rendben volt, habár lehet, hogy nem fésülködtem reggel, de ez nekem nem szokott túl sok vizuális ártalommal bírni. Elindultunk kifelé és, hál Istennek vitte az addigra 15 kilós táskámat. Elment jegyet venni a buszra. A közlekedésről meg a feltételeiről majd mesélek, de most inkább megmutatom milyen madarat fényképeztem még a repülőtér épületén belül.

Nagyobb, mint a veréb, de ugyanolyan szemtelen.

Kicsit sem fél, azt hiszi övé a cirokig!

Szép pöttyös tollazata van, amire fenemód fennhordja a csőrét. Gyanítom pedig kukázni jár a repülőtérre. Robi sem tudta megmondani milyen madár lehet, azt mondta még nem látott ilyet. Csak most, hogy feltöltöttem ide a képet, látom a corpus delictit, miszerint jól leszarta a széket ez a gyönyörűség!

És akkor kiléptünk az épületből, Szikrázóan sütött a nap, de olyan szél volt, hogy azt hittem lefújja a nyakamról a fejemet. Sapkám a táskában, gyorsan felszálltunk a buszra és ott már nem fáztam. Annyi lett a frizurámnak, persze miért nem fújtam be reggel hajlakkal? Na mindegy. Mentünk jó sokat a busszal azután egy nagyon kedves kertvárosban szálltunk le. A fákon ősziesen elszíneződve de még rajta a levél. Megörültem, hogy ezekből tudok levélrózsát hajtogatni, mert az otthoniak már csontszárazak. Na, persze pont erre volt időm meg kedvem, hogy levelet gyűjtsek. Mentünk már vagy nagyon sokat, de még mindig nem akaródzott odaérnünk, ahol laknak a gyerekek. Közben fényképeztem még bejárati ajtókat, épületeket, meg növényeket, és egyszer csak eleredt az eső. Azt mondta Robi már nem vagyunk messze, én meg gondoltam jól van akkor már nem veszem ki a sapkám, lépjünk inkább ki. Hát na! Szóval ha valami csíp és rúg és harap és pattog az ember, alig hajas fejbőrén, akkor az az ír eső! Sokszor gondoltam, hogy kész, most lyukadt be a koponyám, de legalábbis egy egész falka kínai akupunktúrázik az agyamon. Pedig talán az utolsó két sarkot tettük meg esőben, de mire megérkeztünk bőrig áztam. Kint tartózkodásom alatt többet nem esett az eső, csak pont akkor, amikor mentem a gyerekemnek surprisenak.

És akkor most néhány szó Robiról. Nem győzök neki hálás lenni, amiért lelogisztikázta ezt az egészet! Miért is szeretjük Robit? Azért mert nagyon jó fej! Okos, megállja a helyét az életben. Segítőkész. Jó képű, sőt igazán szép fiatalember. Jóindulatú, kedves. Ügyesen varr, hiszen szabó a szakmája, és nagyon jól keveri a zenét, mint discós. Kreatívan főz. Elkápráztatott finom falatokkal, amikor fiam nem volt otthon. Környezettudatos, egészségesen táplálkozik. Érzékeny, csupa báj lélek. Állítólag a harcművészetekben is otthon van. Nagyon jól videózik! Ja azt nem! Mindegy, nem is ezért szeretjük! Itt a bizonyíték:

Szóval innen a cím! Ez volt a belépő szövegem. Folyt köv.