2017. február 1.

Ezt a napot legalább annyira vártam mint a karácsonyt, mert most volt a fél éves ellenőrzésem a professzor úrnál.
Semmi pénzért nem hagytam volna ki, pedig vörös riasztás volt. Felhívta a katasztrófavédelem mindeni figyelmét, hogy maradjon otthon. Csak akkor induljon, ha életbevágóan fontos dolga van. Egész éjjel esett az ónoseső, jégpáncél fedett mindent, csúszott az út. Pesten minden jég, és dzsuva volt. Anya meg a párom mondta, hogy ne menjek, telefonáljak be, vagy majd kivisznek kocsival, de nem! Ezt személyesen kellett elintéznem.

Jégpáncél egy pesti villamosmegállóban.

Vágytam a "revansra", vágytam arra, hogy a professzor szeptemberi beszólása után (magának ez úgy sem sikerül), elismerjen. Vágytam hogy megkapjam, ügyes vagyok! Sikerült, megkaptam és köszönöm!
Még azt is hozzátette nem hitte volna, és hogy 20 éve volt ilyen betege, aki ennyire kitartó lett volna, mint én.
Ennél jobb érzés most nem kell nekem!

Testsúlyom aktuális hiteles dokumentálása.

A vércukor értékeim a normál határon belül vannak, ezért a cukor gyógyszerelésen nem változtatott, de a pajzsmirigy értékem szerint még mindig alacsony thyroxin hormon szintem, ezért azon a gyógyszeren emelt. A diéta és a torna pedig változatlanul megy tovább.

Hazafelé a sózott latyakban beázott a cipőm, kiázott a lábam, de kit érdekel?

A januárt az első két heti nem fogyós pánik után, végül mínusz 2 kiló 70 dekával zártam.
Így összességében -20 kilónál tartok.
De itt még nincs vége, 6 hónap múlva a következő kontrollon megint mínusz húsz kilóval könnyebben szeretnék megjelenni!

Kicsi, apró lépésekkel nyomás a nagy célig előre!

Pacsi, Bogi :)